maradék feldolgozás

ma nagyon büszke vagyok magamra, pontosabban a konyhai kreativitásomra! az úgy volt....

borzasztó meleg van már harmadik napja és napközben nemhogy a főzés, de még az evés is csak nehezen ment. viszont - vasárnap lévén - már délelőtt (khmm, ébredés után nem sokkal, vagyis úgy 1 körül) elkezdett foglalkoztatni a gondolat, hogy kéne gondoskodnom a holnapi ebédről, mert már elegem van az éttermi kajákból és a vajas zsemle sem túl íncsiklandó lehetőség. először gombapörire gondoltam, aztán egy jó kis tojásos nokedlit kívántam meg friss salátával. utóbbi még mindig nagyon jól hangzik, és miközben a receptes füzetemet lapoztam (mert van ám nekem olyanom is, hagyományos, kézzel írt) találtam egy múltkori kísérleti bejegyzést fűszeres túróval töltött gombafejekről, ahol az állt, hogy gombával nem az igazi, inkább paradicsommal kéne próbálni vagy cukkinivel. a mi hűtőnkben pedig pont volt 3 szem nagyobbacska paradicsom, tegnapról pedig egy kis maradék saját készítésű fűszeres krémtúró (az ideálisnál talán egy kicsivel karakteresebb - értsd: fokhagymásabb - ízesítéssel), hát nekiveselkedtem a kísérlet folytatásának és megtöltöttem a félbevágott és kimagozott-belezett parikat a túróval, csak előbb kicsit megsóztam és borsoztam, kis friss bazsalikomot vágtam és pár csepp olívaolajat is öntöttem mindegyikbe.

de most jön a lényeg! a felesleges olívaolajat a sütőedénybe öntöttem a paradicsomokból és azzal a fóliával letakarva dugtam őket az egyébként 200 fokos sütőbe, amivel a túró volt lefedve a hűtőben! igazi, környezetbarát kis séf voltam: feldolgoztam minden maradékot, juhujj!

egyébként két dolgot felejtettem el mindeddig említeni: a reszelt sajtot, amivel megszórtam a parikat és hogy már 20 perce sülnek a 200 fokos sütőben, így még fogalmam sincs, finomat főzök-e. de akárhogy is sikerül, az tuti, hogy környezetbarát ebédem lesz holnap!

dzíb dé'kűl

már 7. napja ülök itthon bedugult fejjel és aggyal: mintha az egész koponyámat valami homályos burok venné körül, amin épp csak átszivárog a külvilág néhány színe-szaga. nagyobb baj, hogy ugyanez igaz a levegőre is, mintha csökkentették volna a fejadagomat. asszem hasonlóan érezheti magát egy elveszett űrhajós a galaktikus térben...
egyetlen mentsváram a rendszeresen megújuló eperkészletem.ez az év legcsodásabb időszaka:  finom, friss eper kapható a zöldségesnél (ennél a sarkinál egészen rendkívüli zamatú, hazai, kisszemű változat) és már hüvelyes zöldborsó is fel-felbukkan a pultokon. mmmm, nem is tudom, melyiket válasszam! az elmúlt napokban egy kiló epret biztos felfaltam és most is ott kandikál egy kisebb kupac a konyhapulton. csak odaállok a mosogató mellé, pár pillanatra hideg víz alá tartom, ezalatt leveszem a zöld csészelevélkéket és hopp, már be is kapom. csak semmi faxni, gátlástalanul és minden ünnepélyes külsőség nélkül falom a friss, piros gyümölcsöt. a borsó pedig úgy a legjobb, ha elcsenem, ahogy gyerekkoromban: anyu látja és mérges, mert nem jut elég a levesbe, de én annyira szeretem, hogy hogy újra és újra visszasomfordálok a tálhoz és egy-két hüvelyt kifejtek magamnak. ...ha újra ott ülhetnék nagymamám zöldborsói között a veteményesben, és közvetlenül a szárról szedhetném a számba a finom, ropogós, édes zöld borsócskákat...

igazából most annyival is megelégednék, ha nem ölelne körbe ez a szörnyű takony-burok, élvezhetném a napsütést, sétálhatnék és este még akár egy moziba is elugorhatnánk...

hjajj...

zöldségdilemma 2

...ééééés az élet mindig tálcán kínálja a megoldást! Régóta meggyőződésem, hogy teljesen felesleges nehezen elérhető, de roppantul vágyott dolgokért vért izzadva, körömszakadtig küzdeni. Elég egyszerűen csak akarni és közben úszni az árral - persze lehetőleg a cél felé lavírozva. Ezúttal talán még ennyit sem kellett tennem, csak nyitva tartani a szemem. Csak halkan lehelem, hogy hónapokkal korábban felvetett zöldségbeszerzési dilemmám nemrég megoldódott - lekop-kop-kopogom.

Nagyon kellemes, újépítésű-felújított házak övezetében éldegélünk kettecskén, és én nagyon szeretek itt. Van a közelben szép parkocskánk, hétvégén is nyitva tartó fogorvos, kozmetikus, étteremből három is, házi készítésű tejtermékeket árusító bolt morcos és alulfizetett eladókkal, stratégiai jelentőségű éjjel-nappali mára ismerőssé vált stábbal - és azzal átellenben sokadik tulajdonosváltás után újranyitott zöldséges! Kedves eladókkal, szép áruval, korrekt árakkal, mindenféle földi jóval (hétvégén például olyan finom epret vettem a csokiszufléhoz, hogy még!) - és a származás feltüntetésének rendszerint hanyag nagyvonalúsággal való mellőzésével! Jóllehet, ez igazából csak félmegoldás, de így nincs lelkiismeret furdalás, csak finom és friss zöldségek!

Nyamm!