Nem gyakran szállok úgy fel a metróra, hogy most aztán mindenképp ülőhelyet akarok, de egyik este öregasszonyokat megszégyenítő fejforgatással kerestem egy üres helyet az emberek között. (Így jár, aki munka után hullafáradtan azt hiszi, a boltról boltra szédelgés a legüdítőbb pihenési forma...) Csalódottan vettem tudomásul, hogy állva kell megtennem a hátralevő utat, de azért egy ülés előtt cövekeltem le, hátha csoda történik és valaki feláll. A csoda megtörtént, bár kissé heves lefolyású volt.
Ugyanis egy középkorú nő nem adta fel olyan könnyen, mint én (a kezében lóbált Főnícia zacskóból ítélve az enyémhez hasonló délutánja volt), hanem megkért egy széles terpesszel cirka másfél embernyi helyet elfoglaló férfit, hogy szorítson neki helyet. Az ember viszont teljesen kiakadt és felháborodott kiabálásba bocsátkozott az asszonnyal. A férfi szerint nem volt hely a nő számára, a nő szerint viszont nagyon is. Szót szó követett, igazság nem tétetett, pedig a pasas megpróbálta mellette ülő, vékony, szőke, 18 éves forma hímtársát maga mellé állítani - nem sok sikerrel.
Felszálláskor magam is mérlegeltem, hogy az 5 ember között talán elférnék hatodiknak, de mint utólag kiderült, jó megérzéssel nem próbáltam beszuszakolni magam közéjük. Gondolom, mindenki ismeri azt a kínos érzést metrón, mikor a 6 személyes ülésen 5 ember ül úgy, hogy mindenki között legyen egy lélegzetvételnyi hely, ami kicsit összehúzódva egy egész ülőhelyet tesz ki (ezt a hatást a pasasok terpeszben ülve négyen is el tudják érni), és mindezt felmérve megpróbálja utastársait szolidaritásra buzdítva helyet szorítani magának. Mindig kínos, úgyhogy egy kis mérgelődés vegyül a megkönnyebbülésembe. Nem értem, hogy a férfiaknak miért kell hétmérföldes terpeszben ülni, még akkor is, ha szemmel alig látható az általam vélelmezett ok? Meg a nénje minek teszi fel a koszos cvekkert a szövet ülésre? A női táska miért nem fér el a lányok és asszonyok ölében? Miért nem lehet belegondolni, hogy mások is ugyanúgy fáradtak és leülnének? És így tovább...
Végül úgy felbosszantotta magát a férfi, hogy még a következő megálló előtt felállt, és ráordított a nőre, hogy akkor üljön le és izélje meg. A nő gátlástalanul élt a lehetőséggel - és lássanak csodát: kényelmesen elfértem én is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése