Néha nem szeretek vásárolni, túl nagy a bolt, túl nagy a kínálat, idegesítőek a fények. Ma is ez történt, teljesen tanácstalanul kóvályogtam a sorok között, fogalmam sem volt, hogy mit szeretnék a bagettkémbe tenni: sajtot? (talán) felvágottat? (bleee) zöldséget? (naná!) sajtot gyakorlatilag útitársamul és fuvarosomul szegődött anyu választott (újra gyerek voltam), de a zöldséges pultnál megéreztem a lelkemben felbugyogó határozottságot, hát kezembe vettem a vacsora sorsát! Nézem az árak mellett feltüntetett származási helyet, és csak ámulok, milyen elképesztően nemzetközi a felhozatal. No nem azért, mert egzotikus zöldségeket kínálnak a Sparban, hanem mert alig találok magyar zöldséget. Lengyel krumpli, holland paradicsom és póréhagyma és a saláta is valahonnan külföldről jött. Beszarok. Szegény uborka, egymaga igyekezett tartani a frontot a számtalan külhoni között. De az meg nem kellett.
Persze, úgy kell nekem, miért a szupermarketben akarok minőségi zöldet venni. Keltem volna fel reggel időben, pattantam volna buszra-metróra! Csakhogy a piacon is hasonló a helyzet. Nyáron vettünk a Vásárcsarnokban és a kispesti piacon is paradicsomot, csodaszép, piros, abból készül a jó paradicsomszósz! Állítólag igazi magyar paradicsom, nyári nap érlelte! Itthon félbevágva jött a csalódás, mert belül viszont zöld és narancssárga volt a pari.
Ráadásul a piacon kezdőként csak keserves csalódások árán lehet megfelelő tapasztaltra szert tenni. Egy alkalommal a bennem szunnyadó honanya és humanista arra ösztökélt, hogy a hátsó, kisasztalról áruló szekció felé vegyem az utam. Gondoltam, a legkevesebb, hogy vásárlásommal támogatom a nénéket és bátyákat, akik saját verejtékükkel termelték meg kis kertjükben a zöldségeket. És persze azt is reméltem, kevesebb vegyszert használnak. Tökfőzeléket készültem főzni, és a szezon elején nem is számítottam túl alacsony árakra. Nem mintha tudnám, mennyibe kerül amúgy a tök. Így aztán teljes jószándékú naivitásommal lecsaptam egy öregasszonynál két jóképű zsenge tökre. Leméri és aszondja kétezer. Na, mondom, ez jó drága tök! Persze, hiszen a fóliasátrukban termett, cáfol öreganyám. Ennyit a kertet kapirgáló kisnyugdíjasról. Hát jó, támogassuk a hazai termelőket, akik a nyugtát szerintem hírből se ismerik, de a szombati piacon szedik össze a gyógyszerre vagy a húsra valót. Mikor kifele menet láttam egy hivatásosnál 500 pénzért tököt, gyanakodni kezdtem. A húgom is kuncogott, de otthon már teljesen biztos lehettem benne, hogy átvágtak, mikor anyám hitetlenkedve nézett rám, hogy tényleg ilyen hülye vagyok-e. Jól van na, ritkán járok piacra és sose tudtam az árakat....
De nem is az a kétezer forint vágott engem a földhöz, hanem hogy ezek az aranyos nénik milyen gátlástalanul átvágnak. Mint a keselyű, úgy kiszúrja messziről a tapasztalatlan, naív háziasszonyt és szemrebbenés nélkül, tündérien mosolyogva kifoszt. De mire jó ez? Azóta be sem teszem a lábam ezek közé az ádáz, pénzéhes nyugdíjas hiénák közé! Mennyivel jobban jártunk volna mindketten, ha tisztességes velem! Szép lassan odaszoktam volna, és most lenne egy törzsvásárlója, ami hosszú távon sokkal kifizetődőbb lett volna neki, ráadásul én is jobban érezném magam.
Ehelyett most vért izzadok a zöldség beszerzésével. A multinál katasztrofális a felhozatal, csupa külföldi, fóliasátorban nőtt, vegyszerekkel felfújt vacak - pedig fóliasátorban itthon is lehetne termeszteni -, a piacon meg a szememet is kilopják. Ha valaki tudja a megoldást, szóljon.
Hello Sorstárs!
VálaszTörlésAz én kedvencem a fokhagyma. Figyelted már, hogy honnan jön? Kínából!! Alig találni fokhagymát, ami ne utazta volna át a fél világot! Ugyan nincsenek növénytermesztö tapasztalataim, de úgy saccolom azért annyira nem egy különleges növény ez, hogy ne teremne meg legalább Európán belül (ne legyünk szük látókörüek). Karasztrófa!
Paradicsomot elvétve találok olyat, ami ne Hollandia üvegházaiban termett volna.
A többire már kár is szót pazarolni.
Viszont te legalább egy próbálkozást tettél, hogy megismerkedj a piaccal! Én itt minden reggel ott bandukolok el mellette és jól kitalálok kis rémtörténeteket magamnak, hogy ott milyen drága pénzért mérik az árut... így hasonlóan hozzád inkább besétálok a szupermarketbe és megveszem a színtelen-illattalan cuccokat. Viszont legalább annyit én is megteszek, hogy megnézem a származási helyet és ha nem örült a árkülönbség, akkor odafigyelek, hogy "hazait" vegyek. Vagy legalább szomszédos országból valót ... vagy mondjuk európait ... vagy van más választásunk?
Mondjuk itt ha kicsit kintebb megy az ember a városból, akkor sok helyen árulnak zöldséget az út melletti parasztgazdaságok. De ott persze nem fogunk banánt és avokádót kapni, max. almát, krumplit. De már az is valami! CSak be kellene ülni az autóba és kéne egy pince és és és ...
Egyszóval nekem sincs fogalmam se, mi lenne a megoldás!:-)
Teljesen egyetértek!
VálaszTörlésA fokhagymára viszont kitaláltam egy elég jónak tűnő megoldást: bioboltban veszem, mert ott magyar fajtát árulnak. Az ugyanis egy dolog, hogy kínai a fokhagyma, de ezeket a távol-keleti csodákat nem lehet meghámozni. Na, olyankor sírni tudnék!
Remélem valóra válik egyszer az álmunk, és kertes házban fogunk lakni. Nekem lesz egy zöldségeskertem, ahol mindenféle földi jó fog teremni: cukkini,paradicsom, paprika, mindenféle hagymák, zöldborsó, uborka, bab, krumpli, saláta, spenót... Hjajj:-)